Ezt az oldalt testvérünk, Verka emlékére nyitottuk, hogy enyhüljön a szivünkben az a végtelen fájdalom, amit az elvesztése miatt érzünk, és hogy majd a gyermekei is megismerhessék, milyen csodálatos ember volt az édesanyjuk, akitől 2011. július 14-én, óvodás korukban egy tragikus baleset elválasztotta őket.
Most, hogy végetér ez a 2011. év, mely rengeteg fájdalmat hozott életünkbe, elgondolkodom az újévi kívánságokon, fogadalmakon.
Amikor tavaly gondoltam valamire, hogy mit kívánok 2011. évre, abban minden rokonomnak, barátomnak, és főleg a családomnak kívántam elsősorban egészséget, boldogságot !
Most mit is kívánnék 2012-re...
Mindenkinek legyen boldog a következő éve, szeresse családtagjait, és vigyázzunk egymásra!!!
“Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig”
Madách Imre
Korábbi raiffeisen kolléganő vagyok. Sajnos már nem tudok beszélni Verával, és hiányoznak azok az információk amiket korábban megosztottunk egymással a családunkról, gyerekeinkről. Tudnátok esetleg írni egy pár sort, hogy vannak a gyerekek? Daninak hogy sikerült az iskolakezdés? Vannak új kispajtásai? Hogyan ismerkedik a betűkkel, számokkal? Eszter hogyan veszi az akadályokat a Dévény tornán? Az oviban hogy érzi magát? Hogyan élik meg a mindennapokat a gyerekek? Frici hogy vagy? Bringáztam a gyerekekkel korábban a ház felé, és olyan szívszorító volt a csend. Csak a növények hangját hallottam, amit fújt a szél...
Nagyon sokat gondolok Verára, a családra. Elvesztek a fenti információk a napjaimból, és nagyon hiányoznak.
Elnézést, ha tolakodó voltam.
Anikó
Kedves Anikó!
Leveledet továbbítottam Fricinek!
Üdvözlettel:
Enikő
Kedves Enikő!
Nagyon köszönöm a segítséged. Ma már beszéltem Fricivel. Igazán hálás vagyok.
A holnap elrejt majd
Csak gyászvirágot hajt
Az élet eddig tart, még egy perc
Egy másik föld, más part
Hol más dalol más dalt
Majd ő hoz jót és bajt, mit érdemelsz
Még egy perc, átölelsz
De el nem érlek már
Még egy perc, néma vers
Több idő nem jár
Ennyit ér, most véget ér,
Súgd, hogy messze hív egy jel!
Te bennem élsz, de szíved mást felel
Búcsúzz el…
A holnap holtnak lát
A szívem ellopták
Csak testem él tovább, még egy perc
Mégsem ordít vád
Csak könnyem ér hozzád
Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts
Még egy perc, átölelsz
De el nem érlek már
Még egy perc, néma vers
Több idő nem jár
Ennyit ér, véget ér
Súgd, hogy messze hív egy jel!
Te bennem élsz, de szíved mást felel.
Még egy perc, átölelsz.
De el nem érlek már
Még egy perc, néma vers
Több idő nem jár
Ennyit ér, véget ér,
Súgd, hogy messze hív egy jel!
Te bennem élsz, de szíved mást felel
A nyár számomra két nagy változást hozott: a sokkoló hírt Verka eltávozásáról, és azt, hogy 26 év multis-élet után a magam útját járhatom, saját vállalkozásomat építhetem ezentúl. Ezen a szombaton egy nagyon fontos konferencián vettem részt: most első alkalommal volt lehetőségem arra, hogy elképzeléseimről mértékadó köröknek lelkes prezentációt tartsak. Izgalommal készültem, írtam a szlájdokat, egyeztettem a szakmai partnereimmel, amikor valamikor a múlt hét közepén "bejött hozzám" Verka, elkezdtem érezni, hogy spirituálisan itt van, jelen van, velem van! Először hirtelen nem is tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, de aztán elgondolkodtatott.
Verka engem, mint legnagyobb tesóját mindig is úgy tisztelt, még a szakmai utamon is a nyomomban járt - a közöttünk lévő másfél évtizednyi időeltolódással.
Most megéreztem, hogy milyen erő tart bennünket még az eltávozásával is össze!
Köszi, Veroni!
Jól esik, hogy figyelsz ránk!
Sokat jelent, hogy nem vagyunk egyedül.
Szükségünk van rád!
Bea
Angyalok, feleljetek,
a közelben lesztek-e, ha elered az eső?
El kell hinnem,
hogy lecsendesítitek majd a vihart?
Szavak sosem tennének ekkora csodát.
Ha így van, ígérhetek,
Ígérhetek...
Túl gyorsan elmúlik a nap.
Nézem, ahogy lemegy a hold és változik a holnapunk
Tudnom kellene már, az egek akaratán nem változtathatunk
– mindenki megkapta a maga emlékeit.
Angyalok, minden lehetséges,
ha ti forgatjátok a Földet, a tengert
Angyalok, érzem,
ahogy eltűnnek a sötét felhők
Most is, miközben lélegzem,
egy angyal hazatér,
Ha így van,
akkor ígérhetek,
ígérhetek...
Mert akit szeretünk, örökre velünk marad...a szívünkben...a lelkünkben...Velünk vagy ha sirunk vagy ha nevetünk, egy csodálatos ember távozott el tőlünk! Nagyon hiányzol nekem és mindannyiunknak drága Verkám...
Igen, 1 hónap telt el azóta, hogy örökre elveszítettelek. Próbálok megbirkózni a feladattal, amihez nagyon sok segítséget kapok Ildiéktől, anyukádtól, édesanyáméktól, és mindenkitől.
Ez a kép a Papa 60. születésnapján készült majdnem egy hónappal a baleset előtt. Dani épp azért hízelgett nekünk, hogy hagy maradjon még egy napot Romhányban. És mint mindig, engedtél a kérésének! :))
Drága Kislányunk, Verka!
Így szólítottunk, mert így éreztünk és érzünk, amíg élünk. Frici fiúnk a családba hozott és mi megszerettünk, a szelídséged, a jóságod, a nyugalmad. Két gyönyörű unokával ajándékoztál meg bennünket, akiknek szerető édesanyjuk voltál, férjeddel megadtátok számukra mindazt, ami fejlődésüknek igénye és szüksége volt, s mindent, amit csak lehetett kéréseik szerint is. Pótolhatatlan veszteség vagy nekik. Eszterke és Dani már csak az „Apám” ölelő karjaiban kaphat édesszülői oltalmazást. Megőrzünk szívünkben és lelkünkben. Unokáinkban ébren tartjuk emlékedet, hogy soha ne feledjék el egyetlen édesanyjukat.
Így ismeretlenül is engedjétek meg, hogy osztozzam mély fájdalmatokban.
Megrendítőleg hatott Rám is a hír. Fogadjátok Tőlem szeretettel ezt a dalt. Nekem 2 éve sokat segített egy ilyen időszakban.
Sok erőt, kitartást, és nagy nagy szeretet kívánok a tovább lépéshez.
Egy pici dal, egy kicsi szó,
Egy aprócska jó,
Ahogy álmomban hallom a hangját...
S aki hív, az, ki szól,
ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.
Ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!
Ez a dal ma neki szól,
Talán hallja valahol,
Hogy sóhajként szállok a
széllel...
Ami szép, és ami jó,
És visszaadható,
Ő hozza el újra ma éjjel!
Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!
Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!
Még úgyis, hogyha fáj!
Kedves kérésnek eleget téve, átmásolom ide gondolataimat...
Másfél hete volt egy baleset a városunkban. Innen-onnan hallottam róla, de miután az is az információk között volt, hogy a baleset halálos áldozata egy fiatal anyuka... nem, nem tudtam belemenni a részletekbe. http://automenedzser.hu/hirek/20110715_szigetszentmiklos.aspx
Ma vásárolni voltunk és összefutottunk egy anyukával, aki Atika csoporttársának édesanyja. Sírva kezdett bele már a mondatba is... Hallottátok?
Nem, nem... mit...?
A baleset áldozata Atikám csoporttársának, egyik legjobb barátjának édesanyja volt.
Szülinapok, az első farsangok, szülői értekezletek... Reggeli beszélgetések a gyerekek öltöztetése közben. Egy-egy mosoly, ami az érzések közösségét adta. Kedves nő volt, szerényen mosolygott mindig. Imádta a gyerekeit. A kislánya még csak 4 éves... Fog-e emlékezni rá...?
A ballagás, amit közösen sírtunk végig. Izgult, hogy miként fogja venni majd a kisfia az iskolát.
A búcsúnap, ahol családilag vettünk részt. Sorversenyeztünk, és ő vezette a csapatot. Biztattuk, hogy kellően gyorsak legyünk és ügyesek.
Mennyire tetszettek neki Petrám horgolt kalapjai, meg is egyeztünk, hogy készítek majd Esztinek is.
Aztán az első sulis szülői, ahol ismét csak összemosolyogtunk. Egy osztályba fognak járni a fiaink.
Nem ismertük igazán jól egymást, de együtt éltünk meg sok szép és fontos dolgot, amit a gyerekeink hoztak az életünkbe.
Egyidősek voltunk.
Utoljára két hete találkoztunk egy szülinapi bulin.Vidáman, boldogan hozta a kisfiát, csinos volt és fiatal.
Felfoghatatlan, hogy egy értelmetlen baleset elvette a két kisgyermek édesanyját.
Ennyi az életünk... Bárcsak pár perccel később indultak volna el, vagy ne ezen az útvonalon haladtak volna... Nem tudom.
Csak sírok, és alig tudok mit mondani a kisfiamnak, aki hallotta a történteket.
Sajnálom! Nyugodjon békében!
Csilla
Hihetetlen, de ahogy néztem Verka korábbi fotóit ebben az emlékkönyvben, kísérteties hasonlóságot vettem észre:
Ugyanazokat az angyali vonásokat látom, és ugyanazt a szerény mosolyt, amely Lady Dianát is olyan különlegessé tette.
Verka végzetét ugyanúgy egy ördögi csattanás okozta, mint évekkel ezelőtt Diana halálát.
36 éves korukban következett be a halálukat okozó végzetes baleset, mindkettejüknél.
Két kisgyermek maradt anya nélkül, mindkettejük eltávozásával...
Ők már mindketten örökké szépek és fiatalok maradnak - pedig még teli lehettek célokkal és álmokkal.
Egyformán érthetetlen és felfoghatatlan, hogy mindez visszafordíthatatlan....
Bea
Verka eljött a húgom, Noémi születésnapjára....éppen megkínálta Noémit édességgel (mi mással)!
A másik kép is nálunk készült, amikor eljött meglátogatni minket...
amit érzünk, amióta megtudtuk, hogy abban a szörnyű balesetben, ami az otthonunktól néhány lépésre történt és aminek a zaját is hallottuk Veroni vesztette életét. Soha nem éreztünk ekkora szomorúságot, hogy mindez a mi fiatal, bájos családtagunkkal megtörténhetett.
Őszinte együttérzésünk Mindenkinek! Gabi, András és Zoli bácsi
Tegnap előtt anyunál aludtam Budaörsön. Nagyon sokat beszélgettünk Verkáról és sok szép emlékről vele kapcsolatban. Nehezen tudtam elaludni aznap éjszaka, éjfélig forgolódtam mire végre sikerült elaludnom...
Tisztán emlékszem az álmomra:
A nagy semmiségben kerestem Verkát. Egyszer csak megláttam Őt, rám nézett és egyenesen felém sétált. Csak nézett rám, nem szólt semmit, nem sírt, nem mosolygott. Mikor odaért hozzám magához húzott és szorosan átölelt. Én is szorosan öleltem őt és közben rettenetesen sírtam...
Ő nem sírt, nem szólt egy szót sem, csak hosszasan ölelt magához. Nagy melegséget éreztem a mellkasomban, ahogy felém áradt a szeretete. Egy szót sem szólt, csak egy idő után elengedett és elsétált.....ekkor abbahagytam a sírást.
Megnyugtató volt, olyan érzés, mintha tudatta volna velem, hogy minden rendben, jó helyen van, ne aggódjak érte tovább!
Tavaly a 7. házassági évfordulónkra egy Milánói utat kapott, melyet idén bonyolítottunk le februárban. Repülővel mentünk, hiszen mindig is vágyott a repülésre. A hosszú hétvége nagyon jól sikerült. Az idő is kegyes volt hozzánk, a város is szép volt. Talán egyetlen hibája Milánónak, hogy játékboltot keresve sem találsz, ellenben patikába minden 50 méteren belebotlasz!
Ez a kép a Dóm tetején készült róla:
Az utazás annyira jól sikerült, hogy megígértette velem, minden évben elrepülünk kettesben egy hosszú hétvégére, és úgy is lett volna...
Nagyon hiányzol Verka!
Egy jópár éves emlék került most a kezünkbe, amikor tegnap a szarvasi vendégkönyvünket lapozgattuk.
Verka a következő versikét faragta:
"Eljöttünk mi vendégségbe,
telis-tele reménységgel.
Dani aztán szenvedett,
szüleinek elege lett.
Fájt a hasa szegénykének,
véget vetett a vendégségnek.
Ettünk-ittunk finomakat,
teletömtük a hasunkat.
Köszönjük a vendéglátást,
hogy mutassunk elég hálát.
Jancsika csupa szeretet,
adott belőle rengeteget!
Sajnálta, hogy elmegyünk,
azt hiszem, jönne velünk.
Ha hívtok, jövünk máskor is,
ha jó lesz, hozzuk Danit is.
Bianka egy kis tündér,
szívem szerint hazavinném.
Versemnek itt vége van,
folytatása akkor lesz,
ha a Domonyi család
ismét vendég lesz!!"
Hát, ez a versike, sajnos már soha, soha többé nem folytatódik...
Verka, nagyon hiányzol mindannyiunknak!
Verka kislánya, Eszter mozgásfejlesztéséhez évek óta szükséges a gimnasztika módszer alkalmazása.
Akinek lehetősége van, koszorú helyett támogassa a kislány fejlesztését:
Valahol túl a szivárványon
Magasan fenn... Az álmok, amiket álmodtál
Egyszer egy bölcsődalban,
Valahol túl a szivárványon
Kék madarak repülnek,
És az álmok, amiket álmodtál
Az álmok igenis valóra válnak!!!
"Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő." Müller Péter
Verkát nehéz volt fényképezni! Mikor végre sikerült elkapni, meg kellett neki mutatni az eredményt, és ha neki nem tetszett, cenzúrázta...majdnem mindig! :)
Veronika nagyon kedves volt, mindig mosolygott, örökké emlékezni fogunk rá. Fáj a szivünk, hogy meghalt az anyukátok. Mindig szomorúan, szeretettel emlékezünk majd rá, és nagyon sajnálunk titeket. Jancsi és Bia
A családban néhány éve sajátos ritmusban követik egymást az események.
Verkáékkal nemrég Hancsi esküvőjén voltunk együtt, aztán tavaly 93 évesen meghalt a mi dédink, ezévben néhány hónapja Enikő esküvője adott alkalmat arra, hogy ismét együtt legyen a család, most pedig ez a felfoghatatlanul kényszerű és szomorú családi esemény hozza össze ismét a családtagokat.
Valami azt mondja, hogy ennek nem igy kellene lennie! Nemcsak ezért, mert elfogadhatatlan a gondolat, hogy legkisebb testvérünktől kell ennyire fiatalon hamarosan örökre elbúcsúznunk.
Meg kellene állnunk, meg kell teremtenünk az alkalmat, hogy ezentúl minden évben egyszer, mindig ugyanakkor összejöjjön az egész család - még akkor is, ha mindannyian élünk!
Jöjjön össze, nemcsak ilyen szomorú apropóból jöjjön össze a család, amelyben pedig nemcsak idillek fordultak elő. Mert nemcsak házasodásokkal, de válásokkal és féltestvérekkel együtt vagyunk mégis egyek.
Épp Verka eltávozása hozta elő és bizonyitotta mindannyiunk legjobb tulajdonságait; egymást kiegészitve, egymásnak oda-vissza hálálkodva törekszünk mind-mind a magunk módján arra, hogy ez a felfoghatatlan esemény ne hagyjon gyógyulhatatlan sebeket a kicsik lelkében, és az élet amint lehet, visszatérhessen majd egyszer a maga medrébe.
Emberi tartásból és összetartásból kitűnő!
De miért kell ehhez egy tragédia?
Bea
Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél!
Búcsúzom Tőled nehéz szívvel, és szorongva. Döbbenten fogadtam az iszonyú hírt, és talán még fel sem fogtam igazán. Üvöltenék, de csendesen sírok, hisz az Én fájdalmam meg sem közelíti azt, amit most férjed és gyermekeid átélhetnek.
Emlékezem. A gondos anyára, a kedves és nyugodt barátnőre, a közös élményekre. Hiába vitt a sors bennünket két irányba régi munkahelyünket tekintve, barátságunk megmaradt. Köszönöm Neked a vidám perceket, azokat az órákat, mikor meghallgattál, tanácsot adtál, kerestél, akár még a múlt héten is… Fent nézem a fényképed. Alább nézem a gyerekeid fényképét. Szorítja a torkom a sírás, és nem értem. Haragszom a sorsra, hogy ilyen erőszakosan és korán elragadott Tőlük. Tőlünk. Mindenkitől…
A Rád jellemző nyugalom mostantól örök, végtelen. A részvét, amit érzek a családod iránt, teljes, őszinte.
Soha nem értettem a világot, valószínű, hogy ezek után pláne nem fogom…
Mikor megláttalak, tudtam, veled szeretném leélni az életem. Meseszép volt veled minden. Megéltünk számtalan kalandot, voltak jó időszakok, talán akadtak rosszak is, de a szeretet mindig megvolt, és nem hagyott el soha. Olyan hirtelen mentél el, hogy el sem tudtam tőled búcsúzni! Nagyon fáj! Hiányzol nagyon! Hiányzol rokonaidnak, szeretteidnek, barátaidnak, de legfőképpen hiányzol gyermekeinknek...
és nekem...
Sajnos többé nem vagy itt mellettem, hogy erőt meríthessek belőled. De bennünk élsz tovább! A szívünkben a lelkünkben. Nagyon nehéz nélküled! Szerettelek és szeretni is foglak míg élek! Sosem felejtünk!!
Első emlékeimben fiatal nagylányként élsz. Amikor anyuék nem értek rá mindig vigyáztál ránk. De nem úgy mint egy felnőtt, hanem úgy mint egy játékos gyerek. Játszottál velünk, meséltél nekünk és bármit kértünk Tőled soha semmire nem mondtál nemet. Téged nem érdekelt hogy nem eszünk főtt ételt csak csokit, fagyit és édességeket. Nem érdekelt, ha ebéd után nem feküdtünk le aludni, megállás nélkül szórakoztattál minket. Már ekkor beloptad magad a szívembe, pedig még csak 5-6 éves voltam. Sokszor elvittél magatokhoz, játszottunk a kutyáddal, bodza szörpöt készítettél nekünk a nagy melegben, társasoztunk és hajnalban a kutyád ugatására keltünk. Soha nem felejtetted el a születésnapom, ott voltál a ballagásomon is, amikor már pocakodban volt a kisfiad. Nagylánykoromban sokat beszéltél nekem a fiúkról és a tapasztalataidról. Sajnos nem adatott meg, hogy több közös emlékünk legyen, de szívből remélem hogy egyszer majd újra találkozhatom Veled!
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A családunkban a 11 szám generációs szám. Anyu húga 11 évvel fiatalabb, anyu húgánál a nővérem 11 évvel fiatalabb, nővéremnél a húgom 11 évvel fiatalabb, húgainknál a mi gyermekeink 11 évvel fiatalabb, és a lányainknál a húgaink gyermeke is 11 évvel fiatalabb, így mindig volt aki valakinek a gyermekére vigyázott, Kati ránk, mi Veráékra, Veráék a lányaimra. Veráék gyermekeire már sajnos nem vigyáztak a mi gyermekeink, mert az élet felgyorsult…
Szüleim elváltak 7 éves koromban, és rá pár évre rá apu újra megnősült. Verka anyukáját, Ildi nénit egy nagyon aranyos néninek ismertük meg. Nagyon vártuk első gyermekük születését, apu főként a fiút. Ildikó megszületett, egy gyönyörű kisbaba volt. Majd nemsokára követte Veronika is, hiába várt apu fiút, mi összetartva csak azért is lányok lettünk!
Kisbabaként Veroninak szólítottuk. Sokat voltunk náluk, szinte minden második hétvégén.
Veroni az esküvőmön, 1984-ben:
Nekem is családom lett, akkor ritkábban, de összejártunk. Amikor megszülettek a lányaim, akkor megszaporodtak az együtt töltött hétvégék. Nyaranta Vera és Ildi sokat jött hozzánk, amíg dolgoztunk, nyáron is vigyáztak a lányaimra, Timire és Nomira. Nagyon jól elvoltak, betáraztuk a sok édességet, Verka kedvenceit, mint pl. a fagyiport, amiből cirka 3 kg fogyott el egy ilyen napon. Ja és a lényeg, hagyma nem lehetett felismerhető állapotban semmilyen ételben, mert azt Verka ki nem állja.
Verka nálunk, 1993-ban:
Verka és Frici esküvője 2003-ban:
2008. novemberében készült kép, melyen bal oldalt Verka édestestvére, Ildikó a családjával, középen Verka kis családjával látható, egy családi esküvőn:
2011 márciusában volt a második házasságkötésem, amire nagy szeretettel toboroztam össze az egész családot. Nagyon jó képek születtek, ahol az unokatesók is összeálltunk egy kép erejéig.
Verka nekem a legkisebb kishúgom, apánk második házasságából.
Talán, még nekem, elsőszülöttnek elnézték, hogy csak lány lettem, de a negyedik lánynak lenni már nehezebb helyzet lehetett.
Amikor ő megszületett, én már kiskamaszként éltem, és Verkával ritkán voltunk együtt; amikor ő még kisbaba volt, én már nagylánynak éreztem magam, amikor ő nagylány lett, én első gyermekeimmel már Veszprémben éltem.
Mégis, az élet és a sorsunk furcsa módon többször is összehozott bennünket.
Például tiz éve az MNB számára a céges devizahitelekről bizonyos Schaffer Veronika számára kellett teljesitenünk a bevallási kötelezettségünket, de ebben a kontextusban fel sem merült bennem, hogy nem egyszerű név-azonosságról van szó, hanem a saját testvérem az, aki számára rendszeresen faxot kell küldenem. Nagyon meglepődtem, amikor ez mégis kiderült - számomra ez volt az a felismerés, hogy lám, Verka, a legkisebb húgom is felnőtt már - és az életben, nem is akárhogyan, meg is állja a helyét.
Tavaly aztán a gyerekeimmel a Hotel Magisternben nyaraltunk Siófokon, ahol ismét véletlenül futottunk össze Verka családjával. Vajon mekkora az esély, hogy egymástól távol élő felnőttek, még ha testvérek is, külön egyeztetés nélkül ugyanazon szállodában foglalnak ugyanarra a hétre szobát?
Néhány hete az élet ismét összeterelt bennünket - a cégem új irodába költözött az Aliz utcába, és Verkával egy közeli gyorséttelem büféjében köszöntünk nagy örömmel egymásra. Kiderült, hogy az ügyvédi iroda ahol dolgozott, ugyanabba az irodaház-komplexumba költözött...
Kisérteties, spontán találkozásaink a katasztrófa fényében új értelmet nyertek.
Mindannyian pazarlóan bánunk a minket körülvevő szeretettel és az állandó rohanásban nem értjük meg időben a véletlenek üzenetét! Nagyon fáj Verka elvesztése.
Bea
"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Édes kishúgom, negyedik leányka Mindannyiunk örömére jöttél e világra Éltél köztünk a bűnt nem ismerve, Sok- sok édes, szép reménnyel telve.
Fénylő kis csillagként jártál a földön,
Mindenki arcára csalva sok örömöt.
Gyönyörű voltál, mint rózsa virága,
Fővirágszála a családnak!
Megtört e csokor, kettétört minden!
Fekete úr jött, elrabolni Téged…
Értelmetlen minden, elme nem fogja fel,
Ártatlan lényed miért búcsúzott el!!!
Igazságtalan a távozásod,
De Mindenki lelkében tovább ragyogsz!
Örök álmod békés legyen és szép!
Soha sem fakul el az angyali kép... Enikő
