Ezt az oldalt testvérünk, Verka emlékére nyitottuk, hogy enyhüljön a szivünkben az a végtelen fájdalom, amit az elvesztése miatt érzünk, és hogy majd a gyermekei is megismerhessék, milyen csodálatos ember volt az édesanyjuk, akitől 2011. július 14-én, óvodás korukban egy tragikus baleset elválasztotta őket.

2011. augusztus 17., szerda

Most is, miközben lélegzem, egy angyal hazatér...

Angyalok

Angyalok, feleljetek,
a közelben lesztek-e, ha elered az eső?
El kell hinnem,
hogy lecsendesítitek majd a vihart?
Szavak sosem tennének ekkora csodát.
Ha így van, ígérhetek,
Ígérhetek...

Túl gyorsan elmúlik a nap.
Nézem, ahogy lemegy a hold és változik a holnapunk
Tudnom kellene már, az egek akaratán nem változtathatunk
– mindenki megkapta a maga emlékeit.

Angyalok, minden lehetséges,
ha ti forgatjátok a Földet, a tengert
Angyalok, érzem,
ahogy eltűnnek a sötét felhők

Most is, miközben lélegzem,
egy angyal hazatér,
Ha így van,
akkor ígérhetek,
ígérhetek...

Angyalok
Angyalok

1 megjegyzés:

  1. Hihetetlenül szépek és vigasztalóak ezek a bejegyzések!
    Nagyon fáj, és mindig nagyon fájni fog Verka hiánya, jaj de jó ezt a fájdalmat legalább igy kifejezni!
    Bea

    VálaszTörlés