Ezt az oldalt testvérünk, Verka emlékére nyitottuk, hogy enyhüljön a szivünkben az a végtelen fájdalom, amit az elvesztése miatt érzünk, és hogy majd a gyermekei is megismerhessék, milyen csodálatos ember volt az édesanyjuk, akitől 2011. július 14-én, óvodás korukban egy tragikus baleset elválasztotta őket.

2011. augusztus 17., szerda

Most is, miközben lélegzem, egy angyal hazatér...

Angyalok

Angyalok, feleljetek,
a közelben lesztek-e, ha elered az eső?
El kell hinnem,
hogy lecsendesítitek majd a vihart?
Szavak sosem tennének ekkora csodát.
Ha így van, ígérhetek,
Ígérhetek...

Túl gyorsan elmúlik a nap.
Nézem, ahogy lemegy a hold és változik a holnapunk
Tudnom kellene már, az egek akaratán nem változtathatunk
– mindenki megkapta a maga emlékeit.

Angyalok, minden lehetséges,
ha ti forgatjátok a Földet, a tengert
Angyalok, érzem,
ahogy eltűnnek a sötét felhők

Most is, miközben lélegzem,
egy angyal hazatér,
Ha így van,
akkor ígérhetek,
ígérhetek...

Angyalok
Angyalok

2011. augusztus 16., kedd

Csak a jók mennek el...


Mert akit szeretünk, örökre velünk marad...a szívünkben...a lelkünkben...Velünk vagy ha sirunk vagy ha nevetünk, egy csodálatos ember távozott el tőlünk! Nagyon hiányzol nekem és mindannyiunknak drága Verkám...

2011. augusztus 14., vasárnap

1 hónap telt el...

Igen, 1 hónap telt el azóta, hogy örökre elveszítettelek. Próbálok megbirkózni a feladattal, amihez nagyon sok segítséget kapok Ildiéktől, anyukádtól, édesanyáméktól, és mindenkitől.

Ez a kép a Papa 60. születésnapján készült majdnem egy hónappal a baleset előtt. Dani épp azért hízelgett nekünk, hogy hagy maradjon még egy napot Romhányban. És mint mindig, engedtél a kérésének! :))

Nagyon rossz nélküled!

Frickó

2011. augusztus 4., csütörtök

Búcsú...

Drága Kislányunk, Verka!
Így szólítottunk, mert így éreztünk és érzünk, amíg élünk. Frici fiúnk a családba hozott és mi megszerettünk, a szelídséged, a jóságod, a nyugalmad. Két gyönyörű unokával ajándékoztál meg bennünket, akiknek szerető édesanyjuk voltál, férjeddel megadtátok számukra mindazt, ami fejlődésüknek igénye és szüksége volt, s mindent, amit csak lehetett kéréseik szerint is. Pótolhatatlan veszteség vagy nekik. Eszterke és Dani már csak az „Apám” ölelő karjaiban kaphat édesszülői oltalmazást. Megőrzünk szívünkben és lelkünkben. Unokáinkban ébren tartjuk emlékedet, hogy soha ne feledjék el egyetlen édesanyjukat.

Kati mama és Papa

Ez a dal ma neki szól, talán hallja valahol, - (Szekeres Adrienn: Álmomban)

Így ismeretlenül is engedjétek meg, hogy osztozzam mély fájdalmatokban.
Megrendítőleg hatott Rám is a hír. Fogadjátok Tőlem szeretettel ezt a dalt. Nekem 2 éve sokat segített egy ilyen időszakban.
Sok erőt, kitartást, és nagy nagy szeretet kívánok a tovább lépéshez.




Egy pici dal, egy kicsi szó,
Egy aprócska jó,
Ahogy álmomban hallom a hangját...

S aki hív, az, ki szól,
ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.

Ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!

Ez a dal ma neki szól,
Talán hallja valahol,
Hogy sóhajként szállok a
széllel...

Ami szép, és ami jó,
És visszaadható,
Ő hozza el újra ma éjjel!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!
Még úgyis, hogyha fáj!

2011. augusztus 3., szerda

Köszönetnyilvánítás


Köszönjük a rokonoknak, barátoknak,
ismerősöknek és ismeretleneknek,
hogy szeretett testvérünk, Veronika búcsúztatásán
osztoztak mély fájdalmunkban.


Enikő

2011. augusztus 1., hétfő

Néhány boldog, együtt töltött pillanatkép....




Egy kis együtt énekelgetés:



És életed egyik legszebb pillanatában:


Verka nagyon-nagyon hiányzol mindenkinek!!!!!
Szeretünk!

Enikő