Verkáékkal nemrég Hancsi esküvőjén voltunk együtt, aztán tavaly 93 évesen meghalt a mi dédink, ezévben néhány hónapja Enikő esküvője adott alkalmat arra, hogy ismét együtt legyen a család, most pedig ez a felfoghatatlanul kényszerű és szomorú családi esemény hozza össze ismét a családtagokat.
Valami azt mondja, hogy ennek nem igy kellene lennie! Nemcsak ezért, mert elfogadhatatlan a gondolat, hogy legkisebb testvérünktől kell ennyire fiatalon hamarosan örökre elbúcsúznunk.
Meg kellene állnunk, meg kell teremtenünk az alkalmat, hogy ezentúl minden évben egyszer, mindig ugyanakkor összejöjjön az egész család - még akkor is, ha mindannyian élünk!
Jöjjön össze, nemcsak ilyen szomorú apropóból jöjjön össze a család, amelyben pedig nemcsak idillek fordultak elő. Mert nemcsak házasodásokkal, de válásokkal és féltestvérekkel együtt vagyunk mégis egyek.
Épp Verka eltávozása hozta elő és bizonyitotta mindannyiunk legjobb tulajdonságait; egymást kiegészitve, egymásnak oda-vissza hálálkodva törekszünk mind-mind a magunk módján arra, hogy ez a felfoghatatlan esemény ne hagyjon gyógyulhatatlan sebeket a kicsik lelkében, és az élet amint lehet, visszatérhessen majd egyszer a maga medrébe.
Emberi tartásból és összetartásból kitűnő!
De miért kell ehhez egy tragédia?
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése