Ezt az oldalt testvérünk, Verka emlékére nyitottuk, hogy enyhüljön a szivünkben az a végtelen fájdalom, amit az elvesztése miatt érzünk, és hogy majd a gyermekei is megismerhessék, milyen csodálatos ember volt az édesanyjuk, akitől 2011. július 14-én, óvodás korukban egy tragikus baleset elválasztotta őket.

2011. július 18., hétfő

Drága Nagynénim!



Első emlékeimben fiatal nagylányként élsz. Amikor anyuék nem értek rá mindig vigyáztál ránk. De nem úgy mint egy felnőtt, hanem úgy mint egy játékos gyerek. Játszottál velünk, meséltél nekünk és bármit kértünk Tőled soha semmire nem mondtál nemet. Téged nem érdekelt hogy nem eszünk főtt ételt csak csokit, fagyit és édességeket. Nem érdekelt, ha ebéd után nem feküdtünk le aludni, megállás nélkül szórakoztattál minket. Már ekkor beloptad magad a szívembe, pedig még csak 5-6 éves voltam. Sokszor elvittél magatokhoz, játszottunk a kutyáddal, bodza szörpöt készítettél nekünk a nagy melegben, társasoztunk és hajnalban a kutyád ugatására keltünk. Soha nem felejtetted el a születésnapom, ott voltál a ballagásomon is, amikor már pocakodban volt a kisfiad. Nagylánykoromban sokat beszéltél nekem a fiúkról és a tapasztalataidról. Sajnos nem adatott meg, hogy több közös emlékünk legyen, de szívből remélem hogy egyszer majd újra találkozhatom Veled!

Unokahúgod, Timi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése