Tegnap előtt anyunál aludtam Budaörsön. Nagyon sokat beszélgettünk Verkáról és sok szép emlékről vele kapcsolatban. Nehezen tudtam elaludni aznap éjszaka, éjfélig forgolódtam mire végre sikerült elaludnom...
Tisztán emlékszem az álmomra:
A nagy semmiségben kerestem Verkát. Egyszer csak megláttam Őt, rám nézett és egyenesen felém sétált. Csak nézett rám, nem szólt semmit, nem sírt, nem mosolygott. Mikor odaért hozzám magához húzott és szorosan átölelt. Én is szorosan öleltem őt és közben rettenetesen sírtam...
Ő nem sírt, nem szólt egy szót sem, csak hosszasan ölelt magához. Nagy melegséget éreztem a mellkasomban, ahogy felém áradt a szeretete. Egy szót sem szólt, csak egy idő után elengedett és elsétált.....ekkor abbahagytam a sírást.
Megnyugtató volt, olyan érzés, mintha tudatta volna velem, hogy minden rendben, jó helyen van, ne aggódjak érte tovább!
Kívánok mindenkinek hasonló álmot Verkával!
Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése